+ Fejős Ottó

2010. november 7-én, 74. éves korában, pappá szentelése után 46. évvel, Tordason elhunyt Fejős Ottó nyugdíjas németországi magyar főlelkész, az Életünk egykori szerkesztője.

1936. június 16-án született Budapesten, ahol nyolc évesen elveszítette édesapját, tizennégy évesen kőműves szakmát tanult, aztán a szakmában segédlevelet szerzett, majd a napi munka mellett, esti tagozaton elvégezte a gimnázium VI. és VII. osztályát.

1957. januárban Jugoszláviába menekült, majd Svédországba került, ahol  felvételt nyert a „Magyar Gimnáziumba”, de innen hamarosan eltanácsolták csekély nyelvtudása miatt. Így került Ausztriába, ahol aztán érettségi bizonyítványt szerzett Iselsbergben.

1959-től 1964-ig teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen végezte és a Pázmáneum növendéke volt. Franz König bíboros, érsek szentelte pappá 1964. június 29-én a Stephansdómban az esztergomi főegyházmegye szolgálatára. Több mint tíz éven át lelkipásztor a bécsi főegyházmegyében, előbb többfelé káplán, majd 1970-ben lett plébános, miután a bécsi főegyházmegyébe inkardinálták, közben, 1968-ban, az osztrák állampolgárságot is megszerezte. 

Lelkipásztori állomásai:

Káplánként szolgált 1964. szeptember 1-től 1966. augusztus 31-ig Gross-Russbachban,  1966. szeptember 1-től 1969. augusztus 31-ig Himbergben és 1969. szeptember 1-től 1970. február l-ig Bécsben (Alt-Simmering).

Plébános volt 1970. február 2-től 1975. március 5-ig Markgrafneusiedlben, majd  Mindszenty József bíboros kérésére és König bíboros engedélyével 1975. március 6-tól a magyarok lelkésze lett Stuttgartban, míg 1986. április 1-től müncheni magyar másodlelkészi (vicarius paroecialis) kinevezést kapott, a rosenheimi és dachaui magyar hívek lelkipásztora lett és átvette az „Életünk” szerkesztését Münchenben.

A fuldai német püspöki konferencia 1986. szeptember 22–25-i őszi ülésén hozott határozata alapján, 1986. október 9-től a Német Püspöki Konferencia magyar delegátusa (főlelkésze) lett Németországban, msgr. Valentiny Géza ap. protonotárius utódaként. Saját kérésére, 1987. december 1-től állandójellegű lelkipásztori kisegítővé nevezték ki a müncheni Magyar Katolikus Misszión (vicarius paroecialis joghatósággal).

Fejős Ottó 2001. december 31-ig látta el főlelkészi hivatalát és az Életünk szerkesztését, amikor is korára való tekintettel nyugdíjba vonult és Budapestre költözött, ahol visszavonultságban élt és egyre fokozódó gyengeségeivel küszködött haláláig.

Két verses kötete jelent meg: Megkövesedtek (Molnár nyomda, München, 1984, 144 oldal) és Áttetsző fény (Herp kiadó, München, 1986, 103 oldal), valamint az Életünk hasábjain, 1986-tól 1995-ig közölt elmélkedéseinek egy gyűjteménye: Vasárnapi gondolatok (SzIT, Budapest, 2000, 332 oldal). „Személyiségem” című versében vallja önmagáról: „Egész életemben / folyvást másokért dolgoztam / verseimben vagyok magam / személyiségemben.”

Temetése Budapesten lesz a Farkasréti temetőben 2010. december 2-án 13.30-kor.

Münchenben, vasárnap, november 14-én, 10.30-kor a Damenstift-templomban mutatunk be szentmisét elhunyt halottunk lelki üdvéért és megköszönjük a külföldi magyarok szolgálatában kifejtett minden buzgó fáradozását.

München, 2010. november 8.
Cserháti Ferenc püspök
 

Elhunyt Fejős Ottó  – „Magyar Kurír”   <tovább>