Müncheni Magyar Katolikus Misszió

... Kedves szentelendő püspök testvérem! Nagy öröm számomra ez a pápai kinevezés, hiszen tudom, hogy Főegyházmegyénk olyan segédpüspököt kapott, aki hosszú évek eredményes lelkipásztori vezetői munkájával, de könyveiben, újságszerkesztői, szerzői tevékenységében, leveleiben és szentbeszédeiben is a hármas krisztusi küldetés kiemelkedő teljesítőjének bizonyult. Különös öröm számomra, hogy püspök atya személyében XVI. Benedek pápa a Szatmári Egyházmegye egyik papját küldte hozzánk. Olyan lelkipásztort, aki évtizedek óta a nyugati szórványmagyarság körében teljesítette küldetését. Olyan személyiséget, akiben a kárpát-medencei németség és a katolikus magyarság megbonthatatlan, igaz harmóniában egyesül. Üzenet ez a számunkra, mert mutatja az emberi kapcsolatok szabadságát és jele annak, hogy lelkileg önmagunkra találhatunk, magyar katolikusok itt, Magyarországon, a határokon túl és szerte a nagyvilágban. Ezentúl az Esztergom Budapesti Főegyházmegye segédpüspökeként fogja Püspöki Konferenciánk megbízásából segíteni és összehangolni a nyugati világ szórványmagyarságának lelkigondozását. Adja Isten, hogy Esztergom, a magyar katolicizmus anyaegyháza a jövőben is minden magyar katolikus szerető édesanyjának bizonyuljon. Ebben a szellemben kérem Főtisztelendőségedre és minden katolikus magyarra Magyarok Nagyasszonyának, Szent István királynak és a többi magyar szenteknek segítő közbenjárását. Ámen.

Erdő Péter, bíboros, érsek, Mo. prímása

Részlet az új segédpüspök beszédéből

Szövegdoboz:
A kinevezési dokumentum felolvasása:
latinul – Kiss G. Barnabás OFM;
magyarul – Cserháti István ny. plébános Ilyen újdonság már nagyon régen történt a magyar tájakon. A Szentatya Nyugatról hívott egy magyar papot, aki a kis Túr partján, a szatmári-ugocsai végeken, Erdélyben, Romániában született, majd éveken át Németországban élt és dolgozott a magyarok körében, és most Esztergom-Budapesti segédpüspök lett. Mi ez, ha nem feltűnő jele az egész magyar katolikus közösség határokon átívelő összetartozásának az egységesülő Európában? ...

... Sajátos feladatom lesz, hogy a külföldön élő magyarok pasztorációját szolgáljam, és ez által megerősítsem őket hitükben és magyarságukban, amint ezt annak idején Mindszenty József bíboros, hercegprímás is tette, és 81 évesen mondta: „Amíg az Úr életben tart, egészséget ad, mindenűvé elmegyek, ahová meghívnak, ahol szívesen látnak, és ahol értelme van látogatásomnak”. Elődeim, Irányi László és Miklósházy Attila püspökök, nyomdokain haladva folytatni akarom áldozatos munkájukat a magyar pasztoráció kultúraközvetítő hivatásában is, természetesen, mindig összhangban a Szentszék irányelveivel (Erga migrantes) és a helyi egyházak Főpásztoraival, akiknek elsődlegesen feladatuk, hogy gondoskodjanak a területükön élő magyar hívek lelkipásztori szolgálatáról; és én erre szüntelenül emlékeztetni is fogom külföldi Püspök-testvéreimet, megbízatásomnak és a szentszéki irányelveknek megfelelően. ...

Dr. Cserháti Ferenc segédpüspök

Lourdes és a Côte-d’Azur

Zarándoklatot szervezni, vezetni, vagy azon részt venni, egyformán nagy felelősség. A szervezők feladata, hogy biztosítsák a körülményeket, amik széppé, emlékezetessé tesznek egy utat. Nekünk, résztvevőknek pedig felelősség, mert nemcsak a saját testi-lelki bánatunkat, örömünket és hálánkat kell magunkkal vinnünk egy ilyen útra, hanem otthonmaradt szeretteink kéréseit is. Néhányan papírra írt listával érkeztek, hogy senkiről se feledkezzenek el megemlékezni, de többségünk csak a szíve mélyén hordozta lelki terhét, hogy útközben lerakhassa a kellő helyen, a kellő időben. Bízva abban, hogy a híressé vált csodák helyszínének megismerése, megtapasztalása hitünket növeli, reményünket erősíti és szeretetünket tökéletesíti, ehhez nyújtottak segítséget lelki vezetőink: Merka János, missziónk plébánosa, a Magyarországról érkező Fehér István atya, missziónk egykori lelkésze és a felkérést szintén örömmel elfogadó, Ausztriában szolgálatot teljesítő Simon Attila atya.

München, Lindau, Zürich, Lausanne, Lyon útvonalon kényelmesen, többször meg-megállva haladtunk összesen 97-en, két busszal.. Az elsuhanó tájak és a számunkra szokatlan növényzet szépsége mellett - az ASTL-Reisen GmbH két kiváló buszvezetőjének köszönhetően - kellő információkat kaptunk a buszból látható vagy a nagyobb távolság miatt csak sejthető nevezetességekről. Lelkipásztoraink vezetésével naponta közösen végeztük el a buszban a reggeli imát és önkéntes előimádkozók segítségével minden délelőtt és délután a rózsafüzért.

Első napunk úti célja a Rhône és a Saône folyók partján fekvő LYON. Franciaország harmadik legnagyobb városának, az egykori Gallia fővárosának arculata napjainkban azokból a vonásokból alakul ki, amelyeket a nagy kereskedő és iparváros jellege, kulturális centrum-mivolta és az érseki székhely hagyománya rajzol meg. Autóbuszaink ügyesen tekeregtek az ismeretlen városban, mégis kissé megkésve érkeztünk a románkori Szent Márton Bazilikához, ahol plébánosunk rövid csendes misét mutatott be Fülöp Gergely atyával, aki évtizedek óta él Lyonban. Az atya magyaros vendégszeretettel fogadott minket és mise után elmesélte a templom történetét. Rövid városnézésre is volt idő a vacsorát megelőzően és gyors fotózásra a városháza, a Bartholdi-szökőkút előtt és André-Marie Ampère (1775-1836) szobránál, aki Lyon környékének szülötte volt.

Második nap 600 km-t kellett megtennünk, hogy elérjük Lourdes-ot, zarándokutunk célját, háromnapos tartózkodásunk színhelyét. Útközben buszvezetőink javaslatára programon kívül meglátogattuk a kivételes épségben megmaradt középkori CARCASSONNE várát, a jórészt dupla fallal körülvett várost. A XIX. században kissé romantikus képzelettel renoválták: festői, gyönyörű, hangulatos, középkorra jellemző házakkal, kapuívekkel, kutakkal, tornyokkal.

E-mail címünk: info@ungarische-mission. de

Internet címünk: www.ungarische-mission.de

A Pireneusok csúcsait meglátva, a spanyol határhoz közeledve, érezzük, hogy LOURDES-nak máris különleges kisugárzása van, erre a szent helyre rá kell hangolódni. Elhalkulnak a hangos nevetgélések, abbamaradnak a viccmesélések, éneklések. Csöndes lesz a busz, imára kulcsolódik a kezünk, így gurulunk be a Gave folyó melletti városkába, Európa legnagyobb zarándokhelyére. Története röviden összefoglalva a következő: Egy szegény molnár lánya, Bernadette Soubirous (1844-1879) tizennégy évesen rőzsét gyűjtött a Massabielle-domb erdejében. 1858. február 11-én az ottani barlangban jelent meg előtte látomásként Szűz Mária. Bernadett nem ismerte fel, csak „A hölgy” néven emlegette. A jelenések júniusig folytatódtak, összesen 18 alkalommal, s a látomás hölgye kijelentette: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. A Szűzanya kérte, hogy a jelenés helyén kápolnát építsenek, zarándoklatokat vezessenek ide, imádkozzanak a bűnösökért és háromszor is bűnbánatra szólított fel. A Szűz parancsára Bernadett puszta kézzel fogott hozzá a forrás kikaparásához, mely felfakadt - bár alig érintette a leány a földet - és naponta mintegy százezer liter vizet ad. Kezdettől csodatevő erőt tanúsított ez a víz. Az egyház csak két évtized után ismerte el a csodás jelenést. Bernadett egy Nevers-i zárdába vonult, s igen fiatalon, 1879-ben halt meg. 1925-ben boldoggá, és 1933-ban szentté avatta az egyház. Szigorú ellenőrzésnek veti alá az egyház a gyógyulásokat, de így is számosat tartanak nyilván. Évente több mint hat millió ember fordul itt meg, a húszezres lakosság ebből az idegenforgalomból él. Számtalan, különböző színvonalú kegytárgyat áruló üzlet előtt haladt utunk a hoteltől a szent helyekig.

Nehezen, vagy inkább nem is tudtuk visszatartani könnyeinket, amikor szemünk elé tárult a Rózsafüzér terén, a bazilika és a Jelenési barlang előtt hömpölygő embertömeg, várva, hogy elindulhassunk a minden este sorra kerülő gyertyás körmeneten. Első este nekünk, magyaroknak, különös megtiszteltetést, de egyben feladatot is jelentett, hogy magyar nyelven szólalhattak meg a Szűzanyát kérő és neki hálát adó imádságok, és magyarul csendülhettek fel az Őt dicsőítő énekek. A tömeg néha a közös latin nyelven, de többnyire mindenki a saját anyanyelvén kapcsolódott be, ami sajátságos és igen bensőséges hangulatot adott a körmenetnek. A menet élén a Szűzanya szobrát vitték, utána százszámra tolták tolókocsiban a betegeket ápolóik, kísérőik. A nyomorúságnak, a betegségnek, de ugyanakkor az arcukról sugárzó hitnek és reménykedésnek látványa rendkívül megindító. A második és harmadik esti körmeneten buszvezetőink is csatlakoztak csoportunkhoz és vállalták, hogy a misszió Nagyasszonyunkat ábrázoló, meglehetősen súlyos zászlóját a menet élén vigyék. A körmenet végére leszáll az éj, a teret és az egymásra épült templomokhoz vezető feljárókat is ellepi a tömeg, az „Ave Maria”-t egy torokból énekeljük, egyszerre nyújtva magasba az égő fáklyákat. A lelki élményen túl szemünknek, fülünknek is jóleső érzés.

Már messziről táblák figyelmeztetnek a csendre, de anélkül is mindenki megilletődötten közelít Lourdes szíve, a Jelenési barlang felé, ahol érezhetjük, ez az a hely, ahol találkozik az ég a földdel. Legfőbb ékessége a fehér karrarai márványból készült Mária-szobor, amit szinte egyik napszakban sem hagynak magára, éjjel-nappal, még szakadó esőben is a betonon térdelve imádkoznak előtte. Az állandóan égő gyertyák a zarándokok Máriába vetett hitéről tanúskodnak és a hosszú évtizedek alatt füstjükkel feketére festették a 27 méter magas sziklatömböt. Kápolnaként is működik a barlang, első reggel a mi csoportunk tarthatta meg énekkarunk közreműködésével, esernyő alatt, de mégis elázva a magyar nyelvű szentmisét. Merka János plébánosunk köszöntött minket és áldását adta zarándoklatunkra. Mise után sorban bemehettünk a barlangba, ahol üveglap alatt látható a forrás. A barlang mellett vannak a forrás csapjai és innen jut el a víz a folyó partján lévő medencékbe is, ahol megmártózhatnak a gyógyulni vágyó betegek. Csoportunkból 25-30 fő sorban állása eredményes volt, sikerült megfürödniük, melynek részleteiről később boldogan számoltak be.

A Rózsafüzér tere szépen parkosított tér, bejáratánál Szűz Máriának, a világon szinte legismertebb megformálású, gyönyörű koronás szobra áll, szemben a három egymásra épült templommal. A legfelső templom az 1871-ben neogótikus stílusban épült Szeplőtelen Fogantatás Bazilika, a templombelső csak gótika-imitáció. Oldalhajóiban a jelenés történetének mozzanatait örökítették meg. Középen van Lourdes első zarándoktemploma, a Kripta, amelyben már 1866-ban megtartották az első szentmisét Bernadett részvételével. Második nap reggel itt gyűltünk össze szentmisére, az elhangzó szentbeszéd mindannyiunkat meghatott. Teljes figyelmünket Mária felé fordította, hogy „személyén keresztül ezen a szent helyen megsejthessünk valamit Isten szeretetének titkából. Mária a szíved mélyén található barlangban mindig jelen van és rajta keresztül hozzád is szólnak Jézus szavai: Merd átadni a félelmeid, a holnap bizonytalanságától való aggodalmaid, a bűneid, a gyengeségeid! Bízd rám magad! Merj újból és újból igent mondani rám, a kegyelmemre! Ne félj, mert én veled vagyok! Ne félj, csak higgy! Elég neked az én kegyelmem!” A templomban elhelyezett fogadalmi táblák ezrei bizonyítják, hogy az imák valóban meghallgatást nyernek. A Rózsafüzér Bazilika 30 évvel a jelenéseket követően, a térrel egy szinten, a Kripta alatt épült. A román stílusú portál timpanonján Mária Kisdeddel a karján rózsafüzért nyújt át Szent Domonkosnak. A templombelső román-bizánci stílusú, 15 oldalkápolnájában a rózsafüzér titkait jelenítették meg. Az apszist egy mozaikból kirakott hatalmas Mária kép uralja.

Mivel az időjárás esősre fordult, így a szokásos délutáni oltáriszentségi körmenetre és a betegek megáldására a földalatti X. Pius Bazilika, felfordított hajóra emlékeztető, hatalmas csarnokában került sor. A világ egyik legnagyobb egyházi építménye 27 ezer embert képes befogadni és a jelenések 100. évfordulójára épült. 200 méter hosszú, 80 méter széles, egybefüggő betontetővel, tartóoszlopok nélkül, a modern építészet egyik zsenialitása. Akusztikája lenyűgöző, a 10 tagú énekkar az orgonistával és a trombitással zenéjükkel betöltötték az egész csarnokot. Nagyon látványos a papság és az asszisztencia bevonulása a többnyelvű istentiszteletre, melyet a kivetítőkön felnagyítva minden irányból jól láthatnak a tolókocsiban ülve, vagy fekve százszámra betolt betegek. Itt is, mint a körmeneteken, megrendítő a látványuk és az ápolók gondoskodása. A teremben körben hatalmas méretben a híres búcsújáró helyek Madonna-képei függnek, melyek közül büszkék lehetünk a két magyar vonatkozásúra: a csíksomlyóira és a pócsi könnyező Madonnára.

Dr. Fejér Rita

felesketett magyar nyelvű fordító és tolmács

bejegyezve: Landgericht München I

· anyakönyvi kivonatok

· bírósági ítéletek

· szerződések

· és egyéb okiratok

német és magyar hatóságok által elfogadott hiteles fordítása német, illetve magyar nyelvre

· szinkrontolmácsolás német és magyar nyelven

hunlingua – Sprachservice Dr. Rita Fejér

Veilchenweg 2, D-85551 Heimstetten b. München

Tel: +49 (0)89 904 32 80, Fax: +49 (0)89 903 54 55

Mobil: +49 (0)170 904 32 80

Email: sprachservice@hunlingua.de, Web: www.hunlingua.de

Zarándoklatunk egyik szép lelki élménye, közös bűnbánati cselekményünk, a keresztút elvégzése volt. Az Úr szenvedését, halálát és föltámadását a kegytemplom melletti erdős domboldalban felállított monumentális méretű, aranyszínű öntöttvasból készült szoborcsoportokkal jelenítették meg. A X. állomásnál boldogan olvashattuk a két angyalos címer alatti, magyar és francia nyelvű feliratot, miszerint 1912-ben magyar katolikusok állíttatták és viselték költségeit az itt látható szoborcsoportnak. Szitáló esőben, a köves úton hosszasan dombnak fölfelé haladva, fiatalokat megszégyenítő tempóban érkeztek meg idősebbjeink is a 15. állomáshoz, mely kőbe vésve hirdeti: „Feltámadott, ahogy mondta. Alleluja”.

Fáradhatatlan kis csapatunk elindult megkeresni Szent Bernadett szülőházát és a Boly malmot, mely tíz éven át volt számára az öröm, bánat, munka, étkezés és imádság helye. Itt élt boldogan, szeretett és hívő családja körében, mely forrása volt annak az erőnek és kiegyensúlyozottságnak, amivel későbbi élete kemény csapásait elviselte. Családjában támaszra talált, ahol a szeretet mindennél erősebbnek bizonyult. A ház és a malom úgy maradt berendezve, ahogy Bernadett idejében kinézett.

Lourdes az a város, amely sok lehetőséget tartogat a zarándokoknak és bóklászó turistáknak. A XIII. században épült Várkastélyt a szerencsésebbek hotelszobájuk ablakából láthatták, az ügyesebbek viszont gyalogosan meg is közelítették. A 16 km-re levő BÉTHARRAM-i cseppkőbarlang közös megtekintése utunk kedves élménye. Európa egyik leglátványosabb, 5 km hosszú barlangjában csónakkal és kisvasúttal megtéve egy-egy szakaszt, fantáziánkra volt bízva, milyen figurákat vélünk felfedezni. Az idegenvezetőnk tájékoztatása szerint a száz év alatt egy cm-t növő cseppkövekben Szent Johannától kezdve a katedrálisig, mindenféle forma elképzelhető. Csodálatra méltó, ahogy a csoport idősebb tagjai az - egyesek szerint megszámolt - 400 lépcsőfokot is könnyedén megmászták a barlang labirintusában.

Az utolsó esti gyertyás körmenet után még gyorsan beszereztük a szükséges kegytárgyakat, megtöltöttük 2-3-5 literes kannáinkat lourdesi vízzel, hogy hazatérve rokonainkat, barátainkat, ismerőseinket is megörvendeztethessük vele. Ezzel véget ért utunk zarándoklati része.

Avignon városához közeledve megtekintettük a rómaiak által épített PONT DU GARD aquaduktot. Ennek a lenyűgöző szépségű, három emeletes hídnak a látványa azt az érzetet kelti bennünk, hogy a kőnek is lelke van. Szépsége és hatalmassága a piramisokhoz mérhető. A történelemmel szembeni kellő alázattal sétáltunk végig rajta.

Dél-Franciaországban, Provence-ban vagyunk, ahol a békés tájból kibontakozik utunk egyik legkiemelkedőbb állomása, AVIGNON, a pápák hajdani fogságának városa. Rómából ide menekült és itt székelt 7 pápa a 14. században. Történelme, múltja, műemlékei hangulatossá, érdekessé teszik a várost. Esti sétánk vezetését Kucsera János vállalta, aki több évtizeddel ezelőtti emlékeit felidézve, nagy hozzáértéssel magyarázott kis csapatunknak. Láthattuk az esti fényben úszó 4 km hosszú erős városfalat, a Rhône partján magasba szökő, sziklához támaszkodó Notre-Dame-templomot és a pápák palotáját, mely egyben erődítmény is, a gótikus tornyú városházát, a pénzverde és a színház épületét, a Szent Fülöp kaput, a pont Saint-Bénézet nevű csonkahidat, a hídfőben a kis erősséggel. Másnap idegenvezetéssel belülről is megtekinthettük a nevezetességeket. A pápai idők jelentették Avignon fénykorát, ennek nyomait láthatjuk a legkiemelkedőbb műemléken, a pápai palotán. Méretei tiszteletet parancsolók, területe 15 165 négyzetméter. A Régi Palota XII. Benedek pápa, az Új Palota VI. Kelemen pápa nevéhez fűződik. Különböző dísztermeket, pápai kápolnát, hálószobát, konyhát, tornyokat látogattunk meg, végül a díszudvaron át hagytuk el a palotát. A palota néhány termét Matteo Giovanetti freskói díszítik, melyek a 19. században, amikor az épületet börtönnek és kaszárnyának használták, majdnem megsemmisültek. Úrnapja lévén, délelőtti programunkba sikerült az igen szép, késő gótikus stílusban épült Notre-Dame-templomban egy közös szentmisét is beiktatni.

Cézanne és Van Gogh tájképeiről ismert Provence-i dombok között, cédrussal, eukaliptusszal szegélyezett utakon haladtunk az ország második legnagyobb városa, a Földközi-tenger partján a természetes kikötő köré épült MARSEILLE felé. A „Kelet kapujának” nevezett kikötőváros megismerésében idegenvezető segített minket. A város gyönyörű fekvésénél fogva, a neoromán-bizánci jellegű Notre-Dame de la Garde-bazilikától és az egykori erődítmény várfalainak kilátósétányáról pompás panorámában gyönyörködhettünk, élvezhettük a tengernek, a városnak és a Monte-Cristo történetéből ismert If várának varázsos látványát. Történelmi és művészeti értékekben viszonylag szegény a város. Villámlátogatásunk emlékeként maradt a kikötő hangulata, a széles és forgalmas utak, a hatalmas házak, fényes üzletek, nagy teraszok, éttermek sokasága és a népek keveredéséből kialakult, sokszínű, szapora beszédű, járdát ellepő embertömeg.

Késő délután érkeztünk NIZZA-ba, a milliók számára valósággá vált álomnak, a Côte-d’Azur-nak kiemelkedően pompás fővárosába. Nehéz szavakba önteni a színgazdagságot, amit a Földközi-tengernek ez a partvidéke jelent: azúr ég, zöldeskék tenger, pálmafák, örökzöldek, tarka virágok, napernyők, bronzbarnára sült emberek, csillogó üzletek, fényűző szállodák, szórakozóhelyek sokasága, de mindenekelőtt a 7 km hosszúságban elnyúló, fürdőzésre alkalmas tengerpart és a sétány, a 150 esztendeje kialakított Promenade des Anglais. A Liguri- és a Tengeri Alpok hegykoszorúja nemcsak kivételes klímát biztosít a francia Riviérának, hanem látványnak is szép. Csoportunk néhány tagja a hotel egzotikusan szép kertjének medencéjében úszkált, de a többség kihasználta a tenger közelségét. A vízbe lógatva lábunkat, szép formájú kavicsokat gyűjtögetve néztük a tenger fölött percenként leszálló repülőgépeket és megcsodáltuk a ránk szakadt sötétségben az egyre erősebben csillogó partmenti fényeket. Másnap a harmadik, de legvidámabb, legszórakoztatóbb idegenvezetőnk mindent megtett, hogy a páratlanul szép nyaraló- és szórakozóhely legpazarabb arcát bemutassa nekünk. Napfényben pompázott Nizza, amikor egy magaslati útra fordulva, az 50-es évek híres Hitchcock filmjére emlékeztetve, mi is ráláthattunk a város tetőrengetegére. Gyönyörű villák, ápolt parkok között haladtunk tovább, csodálatos tengeröblök látványa indított „óh” felkiáltásra, ami később bekerült csoportunk közös külön kis szótárába.

A környék sok-sok híres virágkertészete megteremtette a parfümgyártás alapjait, így útban MONACO felé - vásárlási szándékkal - röviden meglátogattunk egy parfümgyártó céget. A parányi monacói fejedelemség területe már nem francia föld. Egyetlen nagy, a tengerbe 800 méter mélyen benyúló sziklatömb, amely 65 méter magasságban hordja hátán a hercegi kastélyt és az óvárost. Ideérkezve egy árnyalattal erősebb pírt festettek arcukra eladó sorban levő hölgyeink, reménykedve, hogy szembetalálkoznak a szintén eladó sorban levő, jóképű és dúsgazdag Albert herceggel. Ennek sikertelenségét kárpótolta a város varázsa, hangulata, panorámája. Az újgótikus Szent Miklós katedrálisban rövid fohászt mondhattunk III. Rainier herceg és felesége, Grace Kelly sírjánál. Szemben láthattuk a parlament épületét, a 18. századi francia tisztek szálláshelyét, ahol éppen 10 fehérsisakos zsoldos őrségváltáshoz készülődött. Idő hiányában nem tudtuk megtekinteni a Grimaldi család által alapított, híres Óceanográfiai Múzeumot és Monte Carlo kaszinójára is csak a buszból pillantottunk.

Utunk utolsó állomása ARENZANO, egy Genova előtti tengerparti üdülőhely. Kihasználtuk a négycsillagos hotel előnyeit, úsztunk a csodálatos medencében és természetesen a tengerben is. A búcsúvacsora utáni kellemes hangulatban, ki-ki a párjával, vagy kis csapatával sétálgatott a szépséges tengerparton. Másnap utoljára töltöttük meg a buszt bőröndjeinkkel és a gyönyörű svájci Alpokon keresztül hazafelé tartottunk. Ebédünk elfogyasztására keresni sem lehetett volna szebb helyet, mint a San Bernardino-hágó egyik parkolóját, a körben magasodó havas hegycsúcsokkal. VADUZ-ban a hálaadó szentmisén János atya röviden köszönetet mondott a zarándoklat résztvevőinek, rávilágított arra, hogy mit jelent nekünk Lourdes, és hogyan hordjuk továbbra is magunkban a szent hely hatását. Végül megáldotta az oltáron és a lépcsőkön elhelyezett kegytárgyainkat. A szentmise befejezéseképpen Jussel Ottó karnagyunk Ave Maria éneke zengett a csodálatos akusztikájú templomban.

Tudjuk, hogy nemcsak a szent helyek megismerése, közvetlen megtapasztalása erősítheti a zarándok hitét, hanem az útitársakkal való találkozások is, akiket el kell viselni, akiknek lehet ebben-abban segíteni, és akikre érdemes odafigyelni, akiknek legegyszerűbb szavaiban is fontos - talán csak a mi számunkra jelentős, de adott esetben életbevágó - üzenetek, útmutatások érkezhetnek. Azt is tudjuk, hogy zarándoklatunkkal nem elődeinket követtük, hanem azt a Valakit, akinek őseink is a nyomába szegődtek. Hazafelé indulunk, mind a 97-en a búcsúzás nehéz érzésével. De a zarándoklat sikere mégsem a résztvevők számán mérhető. Hiszen ha hazatérve közülünk egy ember is elmélyültebben éli majd a hitét, már megérte. Hitünk nőtt, reményünk erősödött és szeretetünk tökéletesedett. Békét, örömet, igaz reményt kaptunk, amit soha senki nem vehet el tőlünk.

Nagy Márta

Adományok ÉRTESÍTŐNK postázási költségeire

2007. március 1-től június 30-ig

Amrein Elisabeth 15,00; Bács László 20,00; Bechtolsheim Georg v. 20,00; Beer Stefan 100,00; Bernd Heyne 10,00; Bittera Jenő 20,00; Boell Helene 10,00; Boerzsoenyi Gisella dr. 50,00; Bornyász Attila 10,00; Both Andreas 50,00; Diekötter Ágnes dr. 40,00; Drégely Iván dr. 20,00; Ertl-Moliere Livia 10,00; Fasching Nikolaus 15,00; Fátrai Attila dr. 10,00; Fazekas István 50,00; Fényes Elemér 20,00; Fenyvesi Anni 10,00; Frank Ibolya 15,00; Gócs Zoltán 20,00; Greppmayr Günther 100,00; Grexa Mihály 30,00; Gyovai Lívia 10,00; Haidegger Ernst dr. 35,00; Hasreiter Zsuzsanna 20,00; Hatzack Idmar 10,00; Hauler Elisabeth 30,00; Hoffmann Zsuzsanna 20,00; Horváth Péter 30,00; Horvath Tomas 20,00; Hury József 50,00; Iles Roland 30,00; Illényi Márta 50,00; Kaiser József 20,00; Kecskési Mária dr. 20,00; Kertai Tamás 30,00; Koncz Zoltán Dipl.-Ing. 30,00; Körmendy Ferenc 20,00; Kraft Csilla 10,00; Kukola Theresia 10,00; Leitner Ernst dr. 30,00; Madl Cecília 50,00; März Karl dr. 10,00; Marcello Eva 5,00; Máriássy Zsuzsa 10,00; Märzluft Katharina 10,00; Máté Lajos dr. 10,00; Mészáros Ignác 50,00; Mészáros József 10,00; Molnár Jolán 20,00; Moosbauer Maria 25,00; Nagymihály Maria 10,00; Pfeiffer Lajos 50,00; Pitz Thomas 15,00; Planki Imre 20,00; Porazik Tibor 20,00; Pusz János dr. 15,00; Ramsay Győző 15,00; Richter Vladimir 50,00; Saffert Herber 10,00; Schäffler Maria 25,00; Schauder Mária 30,00; Schmidt Mária 30,00; Schönberger Ilona 100,00; Schueller Georg dr. 25,00; Schütt Margarete 20,00; Seregi Béla 50,00; Somogyi István dr. 20,00; Spitz Ida 30,00; Stadelhofer Magdolna 15,00; Szegedy István v. 50,00; Szentpéter Miklós 20,00; Szilágyi Edit 25,00; Toerring Maria grófnő 50,00; Tunner Helene 40,00; Vetterling Judit 10,00; Wetzstein Anton 50,00; Wirschinger Michael 25,00;

Köszönjük szíves adományaikat. Isten fizesse meg minden jóságukat.

Varga Katalin

Egyházközségünk életéből


Dr. Csernai Balázs, a veszprémi egyházmegye papja, 2004. október 1-től 2007. augusztus 31-ig főleg az ifjúság körében kisegítő lelkész missziónkon. Szeptembertől Pápán teljesíti papi hivatását.	Dr. Hankovszky Ferenc, a szatmári egyházmegye papja 2004-től adventi és nagyböjti lelkinapjaink gyakori vezetője, alkalmi kisegítő. Ősztől Nagybányán plébános.

Bérmálás	Szeniorok Klubja-kirándulás Benediktbeuern-be

Juniális	Ifjúsági kirándulás

„Mindenható, fölséges és jóságos Úr,

Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás, és minden áldás.”

(Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz)

„Misztikus nyomozás a Chiemsee partján“

Mint minden tavasszal, idén is lehetőséget kaptunk mi, fiatalok, hogy együtt elmélkedjünk, imádkozzunk egy háromnapos lelkigyakorlat keretében. Ezen a gyönyörű tavaszi hétvégén húszan gyűltünk össze a festői szépségű Chiemsee-parti településen, Rimstingben, a Don Bosco Alapítvány Erzbischof-Hefter házában.

A következőkben két „nyomozó“ rövid beszámolóját olvashatják.

Pénteken este érkeztünk meg Rimstingbe, ahol János és Balázs atya, valamint Hart István várt ránk. Miután a kis csapat teljes lett, a vacsora után bemutatkoztunk egymásnak, majd egy énekléssel egybekötött imaesten vettünk részt. Az este folyamán megtudhattuk hétvégi nyomozásunk tárgyát és célját: elmélkedés, elcsendesedés és imádkozás által Istent keresni és rátalálni. A hozzá vezető út azonban nap mint nap más és más, olykor hosszú, kanyargós, bűnökkel és kísértésekkel teli. A keresés, vizsgálódás első lépéseként fontos az elcsendesedés, valamint az elmélkedés és általuk a bűneink felfedezése. Az imaest a hétköznapok rohanásából próbált kiszakítani bennünket és segített abban, hogy magunkba nézzünk.

A szombat délelőtt folyamán János atyával elmélkedtünk arról, hogy nyomozásunkat mely területeken kell folytatnunk, hol lelhetünk rá Istenre, illetve miért van az, hogy az ember az Úr elől bujkál. Keresésünk során híres költők verseit és bibliai idézeteket elemeztünk, s végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a Jó Isten mindig, mindenhol ott van: minden egyes kavicsban, egy-egy mezei virágban és embertársainkban.

Ebéd után a szép napsütéses időben lementünk a Chiemsee partjára, ahol három „bűnesetet” elemeztünk, és három csoportban rekonstruáltunk. A bibliai részletek - Jónás és a cethal, Asszonyok Jézus sírjánál, Emmauszi tanítványok - tanulmányozása és színpadra vitele során ráeszmélhettünk emberi mivoltunkra. Hajlamosak vagyunk mi is elbujdosni az Úr elől, ha bűnösnek érezzük magunkat, ugyanúgy, ahogy azt Jónás tette. Emellett sokszor kétségbeesve, a Jézus sírjánál síró asszonyok példájához hasonlóan, örökösen keressük Istent. Kételkedünk az isteni gondviselésben és Isten végtelen szeretetében, mint tették azt az emmauszi tanítványok is. Sokszor pedig csak utólag vesszük észre, hogy Isten mindig velünk van, még akkor is, ha mi ezt egy adott pillanatban nem úgy érezzük. De bármilyen bűnt kövessünk is el, Isten szeretete végtelen, ezért mindig megbocsát nekünk.

A továbbiakban Balázs atyával arról elmélkedtünk tovább, hogy mennyire felületesek vagyunk embertársainkkal szemben, mennyire nem ismerjük a másikat, hiszen hajlunk arra, hogy másokat a mi szemüvegünkön keresztül lássunk. Kapcsolataink olyanok, mint a vonatok: vagy gyorsan elszáguldunk egymás mellett, anélkül, hogy ténylegesen találkoznánk, vagy összeütközünk, mély sebeket ejtve a másikban. Ahhoz, hogy ezeket a hibákat elkerüljük és a vonatok egymásba kapcsolódva folytassák útjukat, meg kell nyílnunk egymás előtt, embertársainkat komolyan kell vennünk, és figyelnünk kell rájuk. Ezt a célt tűztük ki magunk elé, amikor páronként egy órát beszélgettünk, ismerkedtünk egymással. Vacsora után ismét közös imádkozással és énekléssel zártuk a napot. Nyomozásunk eredményeként este, egy gyertyákkal kivilágított misztikus úton haladva, a ház udvarán álló kis kápolnában ráleltünk a „keresett személyre“.

Vasárnap a reggeli ünnepi szentmisén hálát adtunk az Úrnak a közösen eltöltött csodálatos napokért és élményekért. Az ebéd után búcsút vettünk egymástól, és sok szép élménnyel gazdagodva elindultunk hazafelé.

Barbara & Adél

„Mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek?”

„Mi bennem örök, az mind benned lángol,

nem élek másként csak teáltalad,

ó, mindent odaadtam a világnak,

amikor, fiam, téged adtalak!

Olyan vagyok e boldog anyasággal,

Mint a föld, mikor virágok nyílnak rajta,

Mikor a szívének illatát és mézét

S gyümölcsét az embereknek adja.”

(Várnai Zseni – Fiam)

„…leültem hozzá játszani.

Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

lent volnál, ahol a gyerek?)

(Szabó Lőrinc – Lóci óriás lesz)

E két idézet csodálatosan kifejezi az ANYA érzelmi világát és fontos szerepét e világban („mint föld… gyümölcseit az embereknek adja”) és játékos (játszi) könnyedséggel azt a GYERMEKI VILÁGOT, amit a felnőtté válás rég elfeledtetett velünk.

A túláradó szeretet – ami az anya-gyermek, család-gyermek kapcsolatoknak a mozgatórugója (a legtöbb esetben) – egyben a mi kis közösségünkre, a Bébi-Mami Körre is érvényes. Szándékosan használtam a közösség szót, ugyanis nem hagyományos értelemben vett baba-mama körről van szó, nem is egy szolgáltatásról, ahol foglalkozásokat és tevékenységeket kínálnak az anya és gyermeke számára. Ez egy közösség, ahol az édesanyák szeretete és áldozatkészsége mozgat mindent. Ez azt jelenti, hogy a programokat mi, édesanyák szervezzük és tartjuk is meg. Így nagyon színessé vált a paletta, hiszen van baba torna, készségfejlesztő tevékenység, bábozás, mesemondás, ének és sok játék. Néha pedig egy gazdagon megterített asztal köré gyűlve, kicsik és nagyok, beszélgetünk örömeinkről, gondjainkról és jövőbeli terveinkről is. Hiszen a következő tanévben a meglévő tevékenységek mellett szeretnénk kirándulásokat szervezni, szakértő vendégeket meghívni – akik hasznos tanácsokkal látnának el bennünket – és egy kedves, az anyai szívet megdobogtató BABA-MAMA LAPOCSKÁT is az útjára bocsátani.

Most, kedves olvasó, engedje meg nekem, hogy köszönetet mondjak minden kedves édesanyának és más családtagoknak is, akik az elmúlt években látogatták, jelenlétükkel gazdagították, és tevékenységeikkel színesebbé tették a Bébi-Mami Kört, az édesanyák nevében pedig Hart Istvánnak, aki többek közt a közösség vezetője és lelke.

Szeretettel és nyitott szívvel várunk minden kedves édesanyát és/vagy édesapát, nagymamát, nagyapát és kisbabáikat, minden kedden, 16.00-tól a Magyar Katolikus Misszió épületében. Természetesen várjuk a nagyobb testvér gyerekeket is. További információ: www.magyar-misszio.de/bebimami.htm

Erli Erika, szociálpszichopedagógus

Ötéves fennállását ünnepli az Erdingi Magyarok közössége

Első „hivatalos” rendezvényünk, a 2002-es Mikulás-ünnepség óta sok minden történt velünk: havonta imádkoztunk a magyar szentmisén, szerveztünk grillpartit, főztünk együtt gulyást, tartottunk sportnapot. Minden évben megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről: március 15-én és október 23-án szentmisével, rövid műsorral ünneplünk.

2003 ősze óta tartunk az egyre nagyobb kicsiknek magyar óvodát; a 2006/2007-es tanévben indult már babacsoport is, ahol a kisebbek a mamák vezetésével gyakorolnak magyar verseket, mondókákat, énekeket. Az óvodából „kinövők” a magyar iskolában tanulják a magyar szövegek írását-olvasását, ismerkednek Magyarország földrajzával, történelmével, irodalmával, s nem utolsósorban hazánk néphagyományával, népművészetével.

Rendszeresen találkozunk a nálunk már hagyománnyá vált családi szentmiséken, ahol az ovisok és iskolások énekelnek-zenélnek, s dicsérjük utána egymás újabbnál-újabb süteményeit, szendvicseit a Johanneshaus-beli találkozókon. Júliusra kirándulást szervezünk tábori misével, s reméljük, a régebben tervbe vett közös lelki hétvégére is sor kerülhet szeptemberben.

Mindehhez nagy segítséget kapunk a Missziótól, s ezúton is szeretnénk megköszönni János atya lelkes támogatását. Nagy köszönettel tartozunk az erdingi szervezőknek, s mindenkinek, aki valaha is részt vállalt munkájukban.

A következő öt évre is Isten áldását kérjük kis közösségünkre!

Somogyi Ágota

Balatoni nyaralás vagy mégis egy cserkésztábor?

Már amikor a müncheni csoport, amelyik vonattal utazott, megérkezett, egy határozott eltérést vett észre, mert megvalósult a vezetők álma: a konyha külön házban volt, padokkal, asztalokkal és használható felszereléssel. Ez a ház arra is jó volt, hogy menedéket adjon azoknak az őrsöknek, amelyek első éjszaka beáztak, vagy a betegnek, aki szerette volna kipihenni magát. A vízálló konyha mellett létezett két külön házikó is a kiscserkészeknek, külön-külön a fiúknak és a lányoknak. Az őrsvezetők a házikók előtt aludtak, hogy legalább éjjel nyugodtan tudjanak pihenni. De a legnagyobb különbség a többi táborhoz képest a külön WC és tusoló volt a fiúknak és lányoknak, meleg vízzel és legtöbbször WC-papírral.

Így tehát elkezdődött a balatonakali nyaralás, mivel minden elképzelhető luxus megvolt és már csak az időt kellett élvezni, kivéve, ha az esti zivatarok a sátrakat ijesztő állapotba hozták, hogy sokan azt hitték, nemsokára feldől a nem mindig vízálló szállásuk.

Mindenki úgy érezte, hogy az összhang nem egészen tökéletes. Mindenekelőtt a vezetők vették ezt észre, mert az őrstagok nem hallgattak se a szépszóra, se a sípra, se a büntetésre. Két napig nem lehetett tudni, hogy miért esik mindenkinek nehezére cserkészként élni. Ezért megjelent minden cserkész atyja, a cserkészet megalapítója, Baden-Powell, és beszélt a zászlófelvonásnál az ő életéről és elképzeléseiről, hogy milyen legyen egy cserkész, és mit is jelent cserkésznek lenni. Minden második nap ő mutatta meg a stuttgarti és müncheni csapatnak, hogy mit jelentenek a cserkésztörvények. Minden nap egy új törvényt mutatott be és esténként egy levélben bíztatta a tábort.

Mint minden táborban, két dolog nem maradhatott ki: mivelhogy a Balatonnál sátorozott a két csapat, elmentünk úszni és élveztük a lubickolást. A második fontos program pedig a portya volt. Minden őrsnek egyik fele retteg ettől az élménytől, a többiek pedig örömmel várják, mert minden évben a tábor egyik fénypontja. Ebben az évben sütött a nap és kellemes volt az idő, ami a portyázást megkönnyítette, de nem óvta meg az őrsvezetőket néhány nyavalygós őrstagtól. Ezelől egy őrs megmenekült, mert annyi feladatot kapott, és elég okos volt ahhoz, hogy vonattal a táborhelyhez visszautazzon, ahonnan a cél már csak egy órára volt (neveket nem árulunk el). Szerencsére az összes őrs sikeresen megérkezett a célba, nagyobb sérülések nélkül és egy toronynál éjszakázott.

Ugyanakkor a kiscserkészek is utaztak és megnézték Tihanyt, ahonnan azelőtt az őrsök portyára indultak. Másnapra ők is úgy kifáradtak, hogy egy órával később volt az ébresztő és a reggeli torna elmaradt. A nagycserkészek dél körül érkeztek meg, éhesen és fáradtan, de még az ebédig volt idő, hogy a frissen kitakarított fürdőszobában megmosakodjanak, amit az egyik őrsnek köszönhettek, amelyik az előző este nem aludt a toronynál, hanem visszatért a táborhelyre.

Ezután a szellemi és testi megpróbáltatás után igazán elkezdődött a cserkészélet és néhány nagycserkész készült az avatására. Mindenki még egyszer bebizonyíthatta a tudását és ügyességét egy rohampályán, vagyis a kiscserkészeknél egy meseerdőben, amiből rókaként, békaként, pumaként, vagy méhecskeként jött vissza.

Az éjszakai felavatás után pedig következett egy rendkívüli ceremónia, méghozzá a névadás.

Ezentúl van olyan vezető, akinek egy cserkésznevet adtak és mostantól arra a névre is fog hallgatni: Kristmann Matyi – Racka, Kutasi Dániel – Kuvik, Lauber Dávid – Kondor, Nagy Krisztián – Uhu, Gál Loránd – Orion, Gál Balázs – Orka, Kottra Marci – Sziriusz, Kottra Bence – Varjú, Nagy Vero – Teki, Nagy Izi – Cédrus.

Jablonkai Lydia és Dóry Emese bejelentették, hogy ez volt az utolsó táboruk. Nagyon szépen meg szeretnénk köszönni, hogy Lydia volt a csapatparancsnokunk és hogy Emese vezette a kiscserkészeket. Nagyon sokban segítettek és örültünk, hogy ilyen szép táborban vehettünk velük részt. Persze mindannyian reméljük, hogy ezt a fenyegetést nem gondoljátok komolyan, és a jövőben is ugyanúgy fogtok segíteni és résztvenni az évi rajmunkában és a táborban, mint eddig.

Persze úgy is tudtok segíteni, mint Eszter meg Laci, akik korábbi csapatparancsnokaink voltak, hogy főztök nekünk finom ételt és mindig elláttok minket jó tanáccsal, ha úgy gondoljátok, hogy szükségünk van rá. Ezért egy nagy köszönet Kukacnak és Lacinak is.

Jó munkát!

Nagy Izabella és Veronika

Időpontok–Találkozók–Rendezvények

2007. szeptember – 2008. július

Hétvégi Magyar Iskola, cserkészet:

szept. 15., 22. (szept. 28–30. cserkész-AKI); okt. 13., 20.; nov. 10., 17.; dec. 1., 15.

2008. jan. 12., 26.; febr. 16., 23.; márc. 8.; ápr. 12., 26. (Anyák napja); máj. 31.;

jún. 14., 21.; júl. 5., 12. (Tanévzáró ünnepség).

általában kéthetente, szombaton, szünidőt kivéve; 12.00–13.00-ig magyar néptánc, 13.00–15.30-ig csoportonkénti tanítás; cserkészfoglalkozás 15.30–18.00-ig; Felelős, szervező – Hart István;

Ifjúsági misék:

szept. 16. (V. S.), okt. 14., nov. 18., dec. 16.;

2008. jan. 20., febr. 17., márc. 9., ápr. 20., máj. 4., jún. 15., júl. 20. (T. D.)

vasárnap 10.30-kor a Damenstift-templomban

Ifjúsági találkozók: okt. 12, nov. 9., dec. 14.;

2008. jan. 11., febr. 15., márc. 7., ápr. 11., júl. 19.

pénteken 19.00–20.30-ig; Felelős, vezető – Hart István

Ifjúsági lelkinap: október 28.

Ifjúsági lelkigyakorlat: 2008. június 6–8.

péntek estétől vasárnap délig, bentlakásos; Felelős, szervező – Hart István

DurMolOk ifjúsági énekkar próbái:

csütörtökön 18.30-tól 20.00-ig; Felelős, szervező – Hart István, Vezető – dr. Kováts János

Bibliakör:

szept. 27., okt. 25, nov. 22., dec. 13.;

2008. jan. 24., febr. 21., márc. 13., ápr. 17., máj. 29., jún. 19., júl. 10.

csütörtökön 17.30-tól 18.30-ig, előtte 17.00-tól szentmise házi kápolnánkban; Vezető – Merka János plébános

Imakör: a hó 1. és 3. péntekén 17.00-tól 18.30-ig; Szervező, vezető – Rogge-Solti Katalin

Patrona Hungariae Énekkar próbái:

szerdán 18.30-tól 20.00-ig missziónkon

Felelős, szervező – Mekker Árpád; Karvezető és orgonista – Jussel Ottó

Szeniorok Klubja:

szept. 20., okt. 18., nov. 15., dec. 6.;

2008. jan. 17., febr. 14., márc. 6., ápr. 10., máj. 8., jún. 12., júl. 3.

csütörtökön 14.00-tól 17.00-ig, előtte 13.45-től szentmise házi kápolnánkban;

Szervező, vezető – Wiedra Monika, Ramsay Erzsébet

Családok fóruma:

szept. 28–30. (Riemsting), okt. 26., nov. 30., dec. 14.;

2008. jan. 25., febr. 29., márc. (kirándulás)., ápr. 25., máj. 30., jún. 27., júl. 25.

pénteken 18.30-tól 20.00-ig; Szervező, vezető – Kucsera Judit

Elsőáldozás: 2008. április 20.; Bérmálás: 2008. június 15.

Felelős, felkészítő – Hart István

Elsőáldozásra és bérmálásra jelentkezés: máris, legkésőbb december 1-ig.

Adventi lelkinap: december 2.; Nagyböjti lelkinap: 2008. március 2.

vasárnap 14.00-tól 18.00-ig missziónk nagytermében

Ünnepélyes főpapi szentmisét celebrál Dr. Cserháti Ferenc, segédpüspök:

október 7-én 10.30-kor a Damenstift-templomban. Utána fogadás missziónkon.

Karácsonyi ünnepség: december 16.

vasárnap 16.00-tól 18.00-ig a Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim dísztermében,

az ünnepség előtt 15.00-tól 16.00-ig jótékonysági süteményvásár cserkészcsapataink javára

Felelős, szervező – Hart István

Katakomba Klub:

szept. 15., okt. 13., nov. 10., dec. 15.;

2008. jan. 19., febr. 16., ápr. 12., máj. 31., jún. 29., júl. 26.

szombaton 17.00-tól 21.30-ig; Felelős – Mekker Árpád

Hölgykoszorú:

szept. 22., okt. 20., nov. 17., dec. 8.;

2008. jan. 26., márc. 8., ápr. 19., máj. (kirándulás)., jún. 29., júl. 19.

Szombaton 18.00-tól 21.30-ig; Felelős: Schlenker Erzsébet

Bébi-Mami Kör: kedden 16.00-tól 18.00-ig; Felelős – Hart István

Rózsafüzér Társulat közgyűlése: október 21.

Rózsafüzér titokcsere: a hó 1. vasárnapján; Felelős – Merka János plébános

Ökumenikus istentisztelet:

november 21.; 2008. február 28.

19.00-tól 20.00-ig, utána agapé 21.00-ig; Szervező, felelős: Merka János plb.

Beteglátogatás:

a hó első péntekén, előzetes megegyezés szerint bármikor; Látogató – Merka János plb.

KMÉM: előzetes értesítés szerint

pénteken 19.30-tól 21.30-ig; Szervező – dr. Lengyel Zsolt

Nemzeti ünnep, egyházi megemlékezés: október 21.; 2008. március 16.

Cecília ünnepség: november 24.

szombaton 18.00-tól 24.00-ig; Felelős, szervező – Mekker Árpád

Juniális: 2008. június 29.

vasárnap 13.00-tól 21.30-ig; Felelős – Merka János plb., szervezők – missziónk alkalmazottai

Német nyelvtanfolyam: kedden 16.00-tól 18.00-ig; Vezető – Mekker Árpád

Angol nyelvtanfolyam: kedden 18.00-tól 19.30-ig;

Színkör (9 éves kortól): HMI szombatokon (lásd fent) 11.30-tól 13.00-ig; Vezető – Fejér István

Regös utánpótlás, tanfolyam: kedden 18.00-tól 21.30-ig; Táncoktató – Bilicki Viktor

Regös-néptánc: szerdán 18.30-tól 21.30-ig; Táncoktató – Bilicki Viktor

Komámasszonyok-néptánc: hétfőn 19.30-tól 21.00-ig; Táncoktató – Törőcsik Tímea

Klasszikus tánc: csütörtökön 20.00-tól 21.30-ig; Táncoktató – Geng Ildikó

Könyvkölcsönzés: kedden 12.00-tól 16.00-ig; Könyvtáros – Pöschl Péter; Felelős – Varga Katalin

Erdingi Magyar Ovi: csütörtökön 16.00–17.30-ig a Zentrum der Familie-ben

Erdingi családok lelkigyakorlata:

2008 május 30-tól június 1-ig - Hausham Berghof Jugendheim

Nemzetek miséje a Dómban: szeptember 23.

vasárnap 18.00-tól 19.00-ig; Főcelebráns Friedrich Wetter bíboros

M E G H Í V Ó

A Hétvégi Magyar Iskola, a két cserkészcsapat,

Patrona Hungariae Énekkarunk, a Regös- és Komámasszony-néptánccsoport, valamint a Színkör közreműködésével

2007. december 16-én 16.00 órától

karácsonyi ünnepség

a Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim dísztermében,

81669 München, Sieboldstr. 11, a Rosenheimer Platz közelében.

Az ünnepség előtt 15.00–16.00-ig jótékonysági süteményvásár cserkészcsapataink javára. Mindenkit szeretettel várunk!

H i v a t a l o s ó r á k:

hétfőtől péntekig 8.00-tól 16.00-ig

Merka János plébános

legbiztosabban elérhető kedden és csütörtökön, előzetes megegyezés szerint bármikor.

S z e n t m i s é k:

Münchenben,

minden vasár- és ünnepnap 10.30-kor, előtte gyóntatás a Damenstift-templomban:

Damenstiftstraße 1., 80331 München